Mi az életem célja? Miért történnek velem rossz dolgok? Milyen karmikus terheim, sebeim vannak?
A „karma” szanszkrit szó, jelentése kör. Akció-reakció vagy ok-okozat értelemben használjuk. Sok életünk van, s tapasztalataink kvintesszenciáját a tudattalanban visszük egyik életünkből a másikba, s a különböző életek során különböző szerepekben és színtereken megdolgozzuk azt a feladat-csomagot, amit hoztunk magunkkal, ami tartalmazza mindazt, amit eddig elértünk.
Jelen életünkben is arra fókuszálunk a legjobban, amit az előzményeinkben begyakoroltunk. A múltból hozott rendkívül erős beidegződések, fenntartások, félelmek, fóbiák, téves beidegződések; óhajok, vágyak, képességek határozzák meg jelenlegi motivációinkat, mindennapi életünket és nagyobb céljaink kitűzését. Ezek a tényezők azonban sokszor félrevisznek minket, mert már oly jól sikerült begyakorolni őket, hogy felesleges foglalkozni velük. Viszont tovább kell(ene) lépni, mert a mostani és további életeinkben más fajta, új feladatot, karma-részt kell megdolgoznunk.
A karma tehát az ember aktuális sorsszerű feladataként is megfogalmazható. A karmára nagyon különbözően reagálnak az egyes emberek. Ki elébe megy, ki lázadozik, ellenáll, s van aki legszívesebben elmenekülne előle. Egyes részeit elfogadjuk, sőt: túlbuzgón cselekszünk aszerint, amit gondolunk róla; más elemeivel viszont nem tudunk kibékülni. Azt hisszük, ha az egyik felét szorgalmasan megcsináljuk, a másikat „elengedi” a karma. Természetesen életünk különböző szakaszaiban is másként viszonyulunk ehhez a sorsszerű feladathoz, hisz rengeteget változunk tapasztalataink külső nyomása és belső megélése alapján.
Egy-egy feladat-fajtát természetesen nem egyetlen életben végzünk, ezért van, aki ugyanabban a karmában még csak az első lépéseknél tart, s van, aki a zömét már letudta, mert – mondjuk – már a tizennegyedik életben foglalkozik ugyanazon típusú feladat-egységgel. Lehetséges, hogy az utóbbi embernél már csak néhány apró motívum maradt hátra, amelyet finomítani kell, s maga mögött tudhatja ezt a karma-részt.
Az egyes karma-fajták teljesítését ne úgy képzeljük, hogy 15 egymás után következő életben egyfélét művelünk, s majd utána jön a másik. Szó nincs erről, hiszen mindenkori létünk minden pillanatában minden egyidejűleg élő emberrel, s azon belül persze különösen a hozzánk közelebb állókkal össze van hangolva kinek-kinek az aktuális feladata és az, hogy abban mindannyian részt veszünk. Emiatt „ugrálunk” az egyes életekben a különböző típusú karmák között aszerint, ahogyan azt a nagy egész csodálatos rendszere kívánja. Ebben a rendszerben minden mozzanat úgy alakul térben és időben, hogy az összes résztvevő szereplő szembesülni tud saját karmájának apró részletével, s egyidejűleg segítséget nyújt a többi résztvevőnek abban, hogy ők is végezzék saját feladatukat. A magzati élettől olyan viszonyok közé kerülünk, amelyekben a kölcsönös „provokáció” folyamata zajlik. A szülőktől kezdve, egy iskolai osztály szövevényes interaktív viszonyain, baráti társaságokon, párkapcsolaton, a mindennapi felületes kontaktusokon át a munkahelyi kollektívákig rengeteg emberrel találkozunk életünk során és rengeteg helyzettel, amelyben más, élő vagy élettelen szereplők közvetítik számunkra a karma aktuális üzeneteit. Gondoljunk csak arra az egyszerű jelenségre, hogy hazaérve bekapcsoljuk a tv-t és pont olyan félmondatot hallunk, ami választ ad egy éppen minket foglalkoztató kérdésre, vagy arra, hogy még a valóságosan vagy szimbolikusan elénk kerülő állatok is aktuális üzenetet hordoznak. Természetesen mi magunk is közvetítünk hasonló üzeneteket környezetünk többi tagja számára. Ennek a tevékenységnek a java része nem tudatos, egészen egyszerűen a lényünkből fakad. A mi reakcióink a másikból is kiváltanak valamit, és viszont – olyan dolgokat, amelyek nálunk is, nála is a karma aktuális mikro-feladatrészét képezik. Ebből fakad, hogy mindig olyan emberekkel akadunk össze, akik teljesítik ezt a funkciót. Vannak feltűnő, kínos ismétlődések. A legjellegzetesebb a partner-váltásnál tapasztalható: például már a harmadik alkoholista társat fogja ki a nő, hiába igyekszik kikerülni ezt. Enyhébb megnyilvánulásában lehet, hogy csak egyetlen, apróságnak tűnő azonosság adódik a változó körülményekben, az az egyetlen viszont az érintettet annál fájdalmasabban emlékezteti, hogy azzal a problémával, amire figyelmeztet, nem sok mindent kezdett eddig.
Felmerül a kérdés, hogy ha annyira meghatározott az aktuális feladat, s annak összes körülménye, akkor ugyan mi szerepe van a szabad akaratnak. Saját akaratunknak a legnagyobb jelentősége abban van, hogy felvállaljuk-e egyáltalán azt a szerepet, amit a mostani életünkben kell játszanunk – röviden: felvállaljuk-e önmagunkat? Nagyon fontos az is, hogy ezt fogcsikorgatva, apatikusan vagy derűsen tesszük. A feladat minimumát oldjuk meg fanyalogva, vagy igyekszünk a maximuma felé. Másként fogalmazva: meglévő képességeinket mire és hogyan használjuk, mennyire szemléljük reálisan magunkat, megtaláljuk-e akkor is helyünket a világban, ha annak keretei az ábrándoktól távolabb esnek. Tudomásul vesszük-e, ha azt kapjuk, amit magunk is okoztunk másoknak, hogy a karma mindig kiegyenlít, s hogy a földi viszonyok közepette tökéletességről nem lehet beszélni. Mindez első pillantásra csekély mozgástérnek tűnik, valójában azonban igen nagy, amelynek sokszor csak a töredékét használjuk fel. Az ok: annyira kötődünk múltbeli beidegződéseinkhez, a régi szerephez, hogy észre sem vesszük az új lehetőségeket! Nagy bátorságra van ahhoz szükség, hogy elengedjük ezeket és ki merjünk próbálni egy olyan új szerepet, amelyben a (vélt) biztonsági kapaszkodók hiányoznak! Végül az úgynevezett szabad akarattal összefüggésben még valami: az a benyomásom, hogy nagyon ritkán ugyan, de vannak helyzetek, amelyekben valóban jelentősége van annak, melyik utat választjuk, hogyan döntünk, döntünk-e egyáltalán!
Az események mögött – bárhogy fordulnak is – mindig van egy terv. A karma asztrológia feltételezi az egyén szabad akaratát (egyéni lelki fejlődését), szemben a tradicionális asztrológiával, amely szerint minden eleve elrendeltetett.
A lelkek szabad akarattal születnek, a célt ugyan maga a lélek határozta meg, de az oda vezető út a szabad akarat érvényesülése révén sokféle lehet. A karma asztrológia a születési képlet értelmezésénél azt vallja, hogy a jelen, a karmikus múlt cselekedeteiben gyökerezik, és megkísérel magyarázatot adni azokra az állapotokra is, amelyekre a hagyományos asztrológia azért nem képes, mert abból indul ki, hogy az ember csak egyszer él.
A karma asztrológiai elemzés segítségével bepillantást nyerünk karmikus múltunkba, tudatosíthatjuk a múltból hozott tehetségeinket, képességeinket, amelyek csak arra várnak, hogy kibontakoztassuk őket.
(Gál Judit és Angyal Mónika karma asztrológusok írásai nyomán)